A nyár elején két különböző amerikai államban történt meg,hogy egy szülő a gyermekével elmenekült az állami gondviselés elől. Az egyik esetben egy 13 éves fiú,aki rákos beteg volt tünt  el a szüleivel, mert azok vallási okok miatt megtagadták a fiú orvosi  kezelését. A másik esetben egy 14 éves fiú,- akinek a súlya több mint 200 kg - menekült el az anyukájával, aki nem volt hajlandó a fiút az állami szociális gondozóknak átadni. Mindkét ügyben szülői gondatlanság volt a vád, amit azóta számos amerikai fórumon vitattak meg,hiszen mindkét esetben a szülők szeretete és törődése gyermekeik iránt megbotránkoztató,de mint gondatlanság és mint vád nem feltétlenül volt bizonyítható.

Az USA államaiban a gondatlanság megállapításának megfogalmazása szinte minden tagállamban más. Például  az esetek többségében azt minősítik gondatlanságnak, ha a gyermeknek nem adnak enni, de azt már nem, ha esetleg túl etetik őket. Számos tanulmány szerint az amerikai gyerekeknél az elhízás sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint az alultápláltság, ami az egész társadalomra nézve gondot jelent. A tanulmányok ellenére nem valószínű lényeges változás a gondatlanság, mint vád pontosabb megfogalmazását illetően Amerikában, hiszen sokkal kényelmesebb mindenkinek a gyereket egy fánkkal és kólával megtömni, mint rászoktatni a helyes táplálkozásra.

Az egészségügyi ellátással kapcsolatos mulasztások  a szakértők szerint sokkal bonyolultabb ügyeket jelentenek, mint a táplálkozás terén történő gondatlanság vádjai. Amerikában rengeteg embernek nincs betegbiztosítása és ezt nem lehet  ellenük mint hibát felhozni, azonban a szülő köteles az állam tudtára adni, ha nem képes a gyermek egészségügyi ellátását önmaga megoldani. Ha ezt elmulasztja, az már egyértelműen gondatlanságnak számíthat, de ez még így is sokkal komplikáltabb, mint ahogy hangzik  a valódi gondatlanság megállapításánál. Sokan gondolják úgy,hogy ebben az esetben az államnak kellene lépnie és biztosítani mindenki számára az egészségügyi ellátást és nem a törvények szövegét pontosítani a gondatlanság fogalmát illetően. 

Augusztus első hétvégéjén születésnapot ünnepelnek Amerika Colorádó államában a csaknem húsz éve alakult Ígéret Megtartók (Promise Keepers). Az 1990-ben alakult keresztény férfi klub missziója változatlanul: a férfiak megváltoztatása a világban. Az eltelt húsz évben az Ígéret Megtartók 5 és fél millió férfi életét befolyásolták és egyesítették, hogy elmondásuk szerint, mint harcosok a gyarló világban megtarthassák az általuk kijelőlt hét fogadalmat.(fotó:getreligion.org)

Ez a hét ígéret magában foglalja a kereszténység megtartását és gyakorlatát, az Ígéret Megtartók egymás közötti segítését, a kereszténység erkölcsi normáinak megőrzését, házasságon és családon belüli keresztény fejlődést, a templomok és gyülekezetek segítését, a rasszista gondolatok megtagadását és a kereszténység, szeretet hirdetését egy életen keresztül.

Az Ígéret Megtartók adományokból tartják életben mozgalmukat sikeresen, hiszen még  húsz év elteltével is rendkívül népszerű a keresztény társaság. Az első összejövetelük 1991-ben volt a coloradói egyetem központjában, ahol 4200 férfi találkozott. Az ott megjelentek feladata az volt,hogy a következő évben esedékes konferenciára 12 férfi barátot hozzon magával.

1992-ben az Ígéret Megtartók első könyve is megjelent, “Mitől férfi egy férfi” címmel, amit az egyik két napos konferenciájukon osztottak szét ingyen egymás között. A könyv feltárta a modern, keresztény férfit érő kihívásokat és utat mutatott a problémák megoldására.

“Szemtől Szembe” mottóval  1993-ban 50 ezer Ígéret Megtartó találkozott Boulder Colorádóban. Ezen az összejövetelen már 16 ország keresztény férfiai is csatlakoztak a mozgalomhoz. Ekkor már vitathatlan volt a mozgalom sikere még annak ellenére is,hogy néhány közéleti személyiség erős kritikával illette a mozgalmat, pontosabban annak férfi centrikusságát.

Az Ígéret Megtartók 1994 és 1997 között minden évben új helyszineket nyitottak a coloradói konferenciájuk bővítésére  különböző témákkal, ami a kereszténységet vizsgálta férfi szemmel. Az 1997-ben szervezett washingtoni, szabadtéri összejövetelükre már 1 millió keresztény férfi gyűlt össze, amit a modern kor legnagyobb keresztény férfi összejövetelének jegyeztek az USA-ban.

Soha ennyire közel még nem voltak  az amerikai liberálisok,hogy egy, a magyarországi, illetve európai mintájú egészségügyi rendszert megszavaztathassanak a kongresszusban, mint most. A terv legjobban az orvosokat, kórházakat, tehát az egészségügyben dolgozókat érinti, és többnyire negatívan. A közelmúltban egy amerikai orvossal beszéltem, aki szerint kollégáival  aggódnak, mert véleményük szerint az univerzális egészségügyi biztosítás Amerikában tönkre teheti a világ legfejlettebb orvostudományával rendelkező ország lehetőségeit a jövő betegségei elleni harcban. Mások, beleértve az amerikai elnököt, úgy látják,hogy az USA szégyene,hogy állampolgárainak nagy része orvosi  biztosítás  nélkül él.

Amerikában a  legismertebb és legvitatottabb próbálkozás az egészségügyi ellátás reformja terén, ezidáig Bill Clinton ideje alatt történt, amit azóta is gúnnyal emlegetnek az orvosok. Clinton ideje alatt keletkezett az úgynevezett: HMO rendszer (Health Maintanance Organiztaion), ami valójában  magánkézben levő biztosító társaságokat jelent. Ezek ma is léteznek Amerikában, rendszerint üzletemberekkel az élükön. Ezek a cégek vállatokat vonnak be gyűrűjükbe, hogy egy bizonyos számú dolgozót, egy bizonyos összegért egészségügyi ellátásban részesítsenek. Az egyezségek a cégek és HMO-k között rendszerint egy évre köttetnek meg, ami a dolgozókra nézve általában két fajta biztosítás lehetőségének megkötését jelenti.

Az egyik, az olcsóbb, a biztosító által kijelölt orvosok közül, egy háziorvos kiválasztásával jár. Kevesebb vizit dijjal, és rengeteg  kötöttséggel párosulva. Általában ez a fajta biztosítás a gyógyszerek kiváltásánál a legkellemetlenebb, ugyanis a biztosító megszabja,hogy melyik orvosságot fizeti és melyiket nem. Így értelemszerüen a beteg és orvosa marad hoppon a betegség kezelésénél. A helyzet hasonló a diagnosztikai vizsgálatoknál is. Az orvosnak igényelnie kell a tesztet, amit jónak lát és amit a biztosító orvosa vagy tovább enged és kifizet, vagy nem. Ha a beteg egy másik orvost szeretne kérni egy betegség megállapítása céljából,hogy biztosra menjen a háziorvos véleményét illetően, azt az ilyen jellegű biztosítások nem fizetik, így az ember azt lehet mondani,hogy a saját szakállára kell elintézze a másod vélemény esetleges számláját.

A másik, a drágább HMO által felvehető biztosítás fajta megengedi a biztosítottnak,hogy  szabadon választhassa meg háziorvosát. Ez a fajta biztosítás nem korlátozza a beteget abban,hogy  orvosait változtassa. Ez a biztosítás az orvosokat is kevésbé korlátozza és szinte teljes mértékű szabadságot biztosít a tesztek megrendelésében, a gyógyszerek kiválasztásában. A beteg nincs lekötve egy orvoshoz és ugyanazzal a betegséggel egyszerre több orvost is látogathat. Árban ez a második fajta biztosítás a HMO-n keresztül  általában 40%-kal drágább, mint a kezdetlegesebb, korlátozott biztosítás fajta.

Az univerzális egészségügyi biztosítás kialakításának terve szerkezetileg  hasonló lenne  az USA tagállamain belül jelenleg  működő  HMO rendszerekhez, ahol a tagállamok  lennének felelősek egy hasonló rendszer kiépítéséért, a HMO-k legjellegzetesebb hibáinak kiszűrésével. Az államok megkövetelnék,hogy mindenkinek legyen biztosítása, úgy mint a jelenlegi,  kötelező autó biztosítási rendszerben. Természetesen ehhez a HMO-k által  jelenleg elérhető biztosításoknál egy sokkal bonyolultabb rendszert szeretnének beiktatni a törvényhozók, ami sokak veleménye szerint az egészségügyet egy bizonyos értelemben államosítaná.. Mivel a szenátus csak a nyár végén fog szavazni az univerzális egészségügyi biztosítás tervezetéről, Barack Obama a lehető legagresszívebb kampányra indult a program népszerűsítéséért. A kritikus honatyák szerint a program, amit Obama reklámoz, a csőd szélére taszítaná az országot és rontana az egézségügy szinvonalán az USA-ban.

Nem túlzok, de naponta csodálom az írás, a hírszerzés hőseit. Legyenek ők mohamedánok, zsidók, keresztények, esetleg férfiak,nők, fiatalok vagy aggastyánok. Lehetnek kínaiak, üzbégek, amerikaiak, ausztrálok vagy éppen osztrákok.Mindegy! Beszélhetünk Irakról, Afganisztánról, de a volt Jugoszláviáról is. Tény, a beágyazott (embedded) újságírás nem a legmegszokottabb napi nyolcórás munkák egyike, hiszen az ember még életbiztosítást sem köthet igazán, ha naponta lövések és robbantások közepette próbál riportot készíteni, beszámolót írni a háború valós áldozatairól és borzalmairól. Sokuk  számára a családi élet  egy látomás marad, egy ima, hogy hozza az embert az Isten egyben, egészségesen haza szeretteihez.

Valójában vitatható,hogy maga a beágyazott újságírás mikortól is elfogadott a szakma berkein belül. A hivatalos megnevezés az amerikai hadügyi minisztérium jóvoltából látott napvilágot a zsurnaliszták körében 2003-ban, ugyanis akkor kaptak először engedélyt a média emberei,hogy a frontról hírt adhassanak. Igény természetesen volt erre az engedélyre előbb is, de valódi nyomást csak 1991-ben, az első iraki megszállást követően fogalmaztak meg az amerikai média nagyhatalmak, sikertelenül. Ez a folyamat  aztán tetőzött 2001-ben az afganisztáni háború indítása alkalmával újra megtagadott újságirói engedélyekkel. Szerencsére ma már elfogadott és egyre erősödő tisztelet jellemzi a szakma és a civil társadalom részéről a katonák mellé beágyazódott újságírók önzetlen munkáját. Forradalmárok ők és példaképek, akik a munkájukkal, a kommunikáció területén improvizálnak, alkotnak naponta emberfeletti odaadással, hisz számukra egyértelmű,hogy ma minden háború kezdete és vége a híradás, a kommunikáció frontján indul és végződik.

A nyolcvanas évek óta szinte megduplázódott azoknak az édesanyáknak a száma Amerikában, akik a karrierjük miatt 40 év körül vállalják az utódok világrahozatalát és a gyermeknevelést. Korábbi szokás szerint egy tipikus amerikai nő a családtervezést 28 éves kortól 34 éves korig tervezte és az orvosok többsége szerint, ha valaki átlépte a 35. életévét, akkor már veszélyeztetettnek is lehetett nyílvánítani.Ma egy rendkívül forradalmi helyzet alakult ki ezen a téren, mert a nők többsége nem foglalkozik azzal,hogy mi volt régen a szokás, sokan még az apa jelenlétét sem tartják szükségesnek a gyermekneveléshez, a családalapításhoz Amerikában. Egy új, az orvostudomány fejlettsége által kialakult procedúra még azt is lehetővé teszi a hölgyeknek,hogy petesejtjeiket fiatal korban kivetessék és lefagyasztassák,hogy később, amikor karrierjük azt engedi megtermékenyítetten visszatetessék a testbe a baba kihordásához.

A Szíriai Zsidó társadalom modern kori történetének legfeketébb napjaként vonulhat be a történelembe 2009. július 23. Az amerikai állami nyomozó irodák 10 éves munkájának eredményeként egy maffiához hasonlítható, korrupciós gyűrűt tartóztattak le a hatóságok. A nagyszabású ügy  felgöngyölítése körülbelül 200 hatósági személy közreműködésével történt csütörtökön reggel, ugyanabban az időben, New Jersey-t és New York-ot érintve. A hatóságok közel egy tucat polgármestert és 5 rabbit tartóztattak le. A vallási vezetőket részben Deal-ben, New Jersey területén fogták el, de voltak Brooklyn-ban élő rabbik is a letartóztatottak között.

A nyomozás hátterében

Egy rabbi,Isaac Dwek-nek a fia Solomon Dwek áll, aki egy volt ingatlan közvetítő és milliomos. Dwek  számos sikertelen vállalkozás után egy bankokat célzó, elektromos csalás miatt volt letartóztatva 2 évvel ezelőtt, amiből Dwek 50 millió dollárt zsebelt volna be.  Letartóztatása alkalmával Dwek enyhíteni próbált az ellene felhozott vádakon és az FBI embereinek adott először információkat az esetleges és széleskörű korrupcióról, pénzmosásról és csalásról, ami végül 44 befolyásos ember letartóztatásához vezetett. Dwek az FBI-al közreműködve vállalta,hogy ruházata alatt mikrofonnal környékezze meg a bűnözőket azt remélve, hogy ez számítani fog saját bírósági ügye végén, ami jelenleg le van állítva. (fotó: jobb oldalon Dwek, melette az ügyvéde)

 

A Deal Zsinagóga Főrabbija, az 56 éves Edmund Nahum (Sziriai Zsidó felekezetű) 185 ezer dollár értékű pénzmosással volt megvádolva és letartóztatva. Nahum-ot a nap végén 700 ezer dollár fejében szabadon engedték a tárgyalásig, így szabad lábon védekezhet.

(fotó:Nahum bilincsben)

 

 

 

Eli Ben Haim 58 éves (Sziriai Zsidó felekezetű) Főrabbi, szintén Deal-ből, pénzmosással lett megvádolva 1.5 millió dollár értékben. Haim, Nahum-hoz hasonlóan szabadlábon védkezhet 1.5 millió dollár váltságdíj fejében.

 

Saul Kassin 87 éves (Sziriai Zsidó felekezetű) rabbi Brooklyn-ból 1.5 milló dollár értékű pénzmosással volt vádolva és letartóztatva, majd ugyanolyan értékű váltságdíj fejében szabadon bocsájtva, hogy ügyvédeivel, szabadon védekezhessen majd tárgyalásakor.

(Fotó: Saul Kassin Rabbi középen ügyvédével távozik)

 

 

Más felekezethez tartozó letartóztatott  rabbik:

Mordchai Fish, gyülekezet: Sheves Achim Brooklyn, N.Y.
Testvérével, Lavel Schwartz-al 585 ezer dollár értékben végeztek pénzmosást otthonukból. Megkérdőjelezhető, illegális eredetű csekkeket váltottak készpénzre 15% ellenében.

 

Levy Izhak Rosenbaum Brooklyn, illegális emberi vese kereskedelmet folytatott körülbelül egy éven keresztül. Izreali donoroknak fizetett 10 ezer dollárt egy veséért, amit később Amerikában 160 ezer dollárért értékesített. (fotó: Rosenbaum FBI ügynökökkel)

 

 

 

Amit az amerikai Szíriai Zsidó közösségrõl tudni illik: az egyik legelszigeteltebb, ortodox vallásos csoportnak számít Amerikában. Nagyon szigorú vallási szabályaik ellenére meglepően fejlett elektronikai szakemberekként is ismertek.  Az egyik leghírhedtebb vallási szabályzatuk alapján a szíriai zsidók csak szíriai zsidókkal házasodhatnak, különben kizárják őket a felekezetből. A közösséget szintén jellemzi a teljes odaadás, és bizalom a vallási vezetők irányába. Ezt tegnap a letartóztatások alkalmával is bizonyították, hiszen feláldozóan testükkel védték a letartóztatott rabbikat az újságírók kamerái elől, később csoportokba verődve tiltakoztak a riporterek ellen, akik helyi emberektől próbáltak véleményeket kérni a letartóztatásokról.

Forrás és fotók: AP és Star Ledger

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy új dokumentumfilm megjelenéséről és annak realitásáról készített riportot Andrea Seabrook. A film Outrage azokról a politikusokról szól, akik szexuális másságukat eltitkolják, illetve kettős életet élnek. Nappal a homoszexuálisok jogai ellen szavaznak,mint képviselők, este pedig meleg életstílusban élnek.

Az alkotás 10-15 évvel ezelőtt bombaként robbant volna Amerikában, hiszen az akkori republikánusok kulturális háborút hirdettek a homoszexuálisok ellen, viszont ma már öt amerikai tagállamban köthetnek legálisan házasságot a homoszexuálisak. A riportban néhány megszólaló szerint, ha Obama egy meleg személyt nevezne ki egy miniszteri posztra az emberek többsége még vállat se vonna a hír hallatán. Mások szerint az, ha valaki nyilvánosan homoszexuális még mindig az életébe kerülhet és a politikus-homoszexuális kombináció felvállalása az USA tagállamainak többségében még mindig egy reménytelen, illetve halott vállalkozás.

A riporttal kapcsolatban megszólalók között sokan viccesnek találták,hogy a homoszexuáilisok kirekesztve érzik magukat az amerikai társadalomban, mert egyenlő jogokkal rendelkeznek és talán csak arrról van szó, hogy saját magukat sajnáltatják.

Egy texaszi hozzászóló szerint sikeresebb filmet készíthetett volna az alkotó, ha az amerikai politikusok házasságon kívüli viszonyait, prostituáltjait mutatja be mert arra az emberek tíz perc alatt egy egész stadiont megtöltöttek volna,hogy megnézzék az alkotást.

Az amerikai külügyi tárca vezetője befejezte indiai tárgyalásait és noha sokan megkérdőjelezték tárgyalásainak sikerét, egy dolog biztos: India elégedett és Mrs. Clinton nem kettő, de minimum három legyet ütött egy csapásra. Az első: az USA és India között létrejött egyezmény alapján amerikai cégek fészkelik be magukat Indiába. A második:  minimum 10 billió dolláros beruházás fejében az amerikaiak Indiában atomerőműveket  építenek,a környezetvédők örömére, jelentõsen csökkentve India környezetszennyező tevékenységét. A harmadik: a térségben stabilizálódni látszik  az elmúlt években felfokozódott nemzetközi  feszültség India fejlődésének köszönhetően.
( Fotó: AFP/Findlay Kember Hillary Clinton és S.M. Krishna)

Hillary Clinton  külügyminiszteri beiktatása óta, több alkalommal járt Ázsiában és a pár nappal ezelőtti indiai útjával a világot egy, a már korábbi amerikai külpolitikát jellemzõ bezártságtól eltérően  egy nyitott politikai irányzat jelenlétéről biztosította. Ez sokak számára újdonság, de  vannak, akik hasonlóságot vélnek felfedezni Hillary és férje, Bill Clinton egykori külpolitikája között, amit a globalizáció fémjelzett és amivel Kína szuper hatalommá lett.  Természetesen a globalizációt különböző iskolák, ideológiák analizálták és vizsgálják még ma is, s ezek közül a Gazdasági Liberális nézet az, ami a Bill Clinton elnöksége alatti globalizációt meghatározta, és ami Hillary Clinton ázsiai útját is jellemezte. A Gazdasági Liberális nézet alapján a globalizáció egy új térségre, egy új területre összpontosítja a piac igényeinek kielégitését. Ez a központi figyelem az adott térségben fellendülést, jólétet eredményez az átlagemberek, a családok és vállatok között, majd ezek  eredményeként a környező államok kiszolgáltatottá vállnak és rákényszerülnek,hogy gazdaságilag együttműködjenek az adott térséggel, az adott országgal. Ez az ország nem lehet más, mint India.

Egy princetoni professzor, Zia Mian szerint a  Hillary Clinton által elért tárgyalások eredménye Indiában egy masszív katonai fejlődés kellős közepén történt, amikor India nem csak modernizálódik, hanem, mint a térség meghatározó katonai  ereje próbál vezető szerephez is jutni. Indiát nem csak amerikai, de szinte minden neves európai fegyver- gyártó is próbálta meghódítani, üzlettársként tekinteni.

Hillary Clinton és az Indiai Külügyminiszter: S.M. Krishna egyezménye alapján az USA győztesen, minden más országot maga mögé utasítva élvezheti India fegyverkezési programjának fejlesztésével járó financiális juttatásokat, ugyanakkor India köteles az amerikaiak által kijelölt hadi inspekcióknak alávetni magukat a jövőben.

Washingtonban a Fehér Ház egy új tervezetet ismertetett a napokban. Sokan  a CIA-t ért, immár mindennaposnak nyilvánítható  támadások eredményének tulajdonítják, hogy  az Obama adminisztráció egy különleges ügynök osztagot kíván létrehozni, amely a legkritikusabb hadifoglyok, terroristák kihallgatásával lesz megbízva. Ennek az intézménynek az lenne a célja, hogy minél több hasznos információt szerezzen, amelyre a jövőben is lehet építeni az esetleges terrortámadások megelőzése érdekében. Hivatalos jelentés szerint  a ma működésben lévő nyomozó irodáknál  a figyelem arra irányul,hogy a foglyok ellen minél több bizonyítékot kutassanak fel, főleg azért,hogy  a foglyok  bebörtönzését garantálni tudják.

Az új ügynökség kialakításáról szóló tervezetet kedden mutatják be Barack Obama elnöknek, aki még januárban szorgalmazta,hogy az FBI és a CIA hibáinak a korrigálására egy olyan megoldást  találjanak, ami reformizálná a nemzetközileg oly sokszor támadott amerikai hírszerzést és annak módszereit. A sajtótájékoztatón a kormány tagjai azt is elmondták,hogy a CIA és az FBI közösen javasolta az új csoport létrehozását, de döntés még nem született arról,hogy a két intézmény közül melyik lenne a csoportért felelős hivatalos szerv. Természetesen az időzítés sem véletlen, ami a terv bemutatásának idejét illeti, hiszen a guantanamo-i fogolytábor bezárására kitűzött idő felénél tartunk, ami azt jelenti,hogy  fél éven belül a szigeten tartott rabok sorsáról dönteni kell, s az ott levő  börtönt fel kell számolni.

Az amerikai elnök korábbi interjúkban úgy nyilatkozott, hogy Guantanamo Bay az amerikai demokrácia és emberi jogok tiszteletbentartásának a szégyene, ami felszámolásra kárhozott. Obama szerint az ott raboskodók közül mindenkinek lehetősége lesz törvényes úton, bírák előtt felelni az ellenük felhozott vádakra és az elbírálás függvényében kiszabadulni vagy fegyházba vonulni. Természetesen Guantanamo bezáratása európai szemszögből is vitatott, hiszen az amerikaiak több európai országot megkerestek azzal a céllal, hogy  a kubai szigeten fogvatartott rabok közül  átvegyenek néhányat. Azonban az európai segítségtől függetlenül az Obama kormány magabiztos abban, hogy az amerikai börtönök készek és felszereltek a terroristák fogadására, aminek az  új és speciális kihallgató csoport  is szerves részévé vállhat.

Az amerikai National Public Radio riportere, Melissa Block beszélgetett az iráni fogságából május 22.-én hazatért, amerikai újságíró: Roxana Saberi-vel. Az amerikai Saberi egy iráni származású apa és japán származású anya gyermeke, aki 4 hónapot töltött iráni fogságban, ahol hamis vallomásra is kényszerítették. Roxana gyermekkora óta  ápolja szülei  kultúráját Amerikában és örökölt egy bizonyos  fajta elhivatottságot, gondoskodást az iráni emberek irányába, amit saját  szülei is tápláltak szülőhazájuk felé. Mint tudósító több alkalommal járt Iránban, ahol idén januárban titokzatosan letartóztatták, 8 évre elítélték kémkedésért, majd váratlanul szabadon engedték. Melissa Block az interjúban a letartóztatás és a szabadulás körülményeiről beszélgetett Roxánával.

Melissa Block: Engedd meg,hogy az időben visszavigyelek január 31.-ére, amikor letartóztattak. Hol votál és mi történt? Mire gondoltál mikor az események történtek veled?

Roxana Saberi: Reggel kilenc óra volt, mikor az otthonomban megjelent 4 nyomozó a belügyminisztériumtól. Elkobozták a számítógépem, a könyveim, a jegyzeteim és bekísértek az irodájukba kihallgatásra. Mindez úgy történt,hogy senki ne lássa a szomszédok közül és nekem se engedték meg,hogy bárkit is értesítsek. (kép: Roxana Saberi)

Mellisa Block: Mennyi idő után engedték meg,hogy a szüleidet felhívd North Dakotában?

Roxana Saberi: Legelőször el kell mondjam, hogy elvittek a nyomozóirodából Evin-re még akkor este, ahol egy börtön van. Egész nap ezzel fenyegettek azok, akik kihallgattak, mert nem akartam vallomást tenni valamiről, amit nem követtem el. A kihallgatóim már az első perctől fogva amerikai kémnek tituláltak engem, ami számomra meglepő volt. A szüleimet csak 11 nappal később volt módom felhivni,de azért is minden nap könyörögnöm kellett, mire végre megengedték,hogy beszéljek velük Evin-ből. Azt akarták,hogy hazudjak nekik és mondjam azt,hogy ittas vezetésért vagyok letartóztatva.

Mellisa Block: A szüleidnek azt mondtad,hogy egy üveg bort vásároltál és azért tartóztattak le.

Roxana Saberi: A mai napig nem tudom,hogy miért lettem letartóztatva. Nem azért mert alkoholt vásároltam, nem azért mert engedély nélkül léptem volna be valahová. Azt akarták rám fogni,hogy kém vagyok, de én csak egy könyvemen dolgoztam, amihez riportokat készítettem és fordítottam. A kihallgatóimnak elmondtam,hogy könyvem célja egy hitelesebb, a nyugaton élők számára érthetőbb iráni társadalom bemutatása, de hiába mondtam ezt nekik, mert azt mondták, hogy ez nem igaz és nemzetbiztonság elleni cselekedeteimért súlyos büntetéseket kaphatok. (kép: Roxana szüleivel)

 

Melissa Block: Áprilisban egy riport alkalmával az apukád azt mondta nekem,hogy az irániak ráderőltettek olyan vallomásokat, amelyek nem igazak és a  megfélemlítés hatására mondtál csak olyanokat, melyek valójában kémként ábrázolnak téged. Ebből mi az igazság?


Igen, úgy volt. Mint oly sokszor megtörtént ez már a fogságban lévő emberekkel, akik  annyira megakarnak szabadulni attól a nyomástól, amit az állandó kihallgatás és a rosszindulat, a fenyegetőzés  jelent a kihallgatóktól,hogy még a videófelvétel jelenléte, a tudat,hogy örökre megmarad a beismerés még az sem számít. Az ember megtörik és én is inkább azt választottam,hogy mondom, amit hallani akarnak, csak legyen vége már. Senki nem tudta, hogy hol vagyok és folyamatosan azt mondták,hogy ha nem vallok, 10- 20 évet is börtönben leszek, de még ki is végezhetnek.

A szüleimre gondoltam, akik nem tudták hol vagyok és mi van velem. Arra gondoltam, hogy a családomból bárkit elhurcolhatnak és inkább azt mondom, amit akarnak tőlem hallani, hogy amerikai kém vagyok. De a lelkiismeretem és a hitem az Istenben jobb belátásra bírt. Az Isten, akiben mindíg hittem cserben hagyott, gondoltam, de rájöttem,hogy az Isten állandóan velem van és nem boldog azért, mert hamisan tanúskodtam azért,hogy megszabaduljak a nyomástól. Visszavontam a hamis nyilatkozatomat és inkább felvállaltam a büntetéseket, amivel fenyegettek engem.

Ez történt, így cselekedtem és az ügyész annyira ideges lett,hogy pillanatok alatt a bíróság elé állított, ahol 8 évre elítéltek. Számítottam erre mikor visszavontam a vallomásom, de úgy gondoltam,hogy inkább leszek rab becsületesen, mint szabad rossz lelkiismerettel, hazugan. Gondoltam azokra, akik utánam jönnek, jó szándékkal, mint én, majd hamis tanúzásra kényszerítve válaszaút előtt találják magukat. Példát akartam mutatni, hiszen a lelkiismeret szabadsága fontosabb, mint egy befeketített tudattal élni szabadon.

Menjünk vissza egy kicsit a kihallgatásokra az Evin-i börtönhöz. Letudnád írni, hogy milyen volt? Voltak fizikai megpróbáltatások vagy csak szellemi megfélemlítések?

Szellemileg és pszichikailag próbáltak állandóan megtörni, de fizikailag nem bántottak.Az első pár napban órákon át hallgattak ki a nap minden szakában. A szemeimet bekötve és a fal felé fordítva volt úgy,hogy négy férfi is fenyegetett, hogy vallomásra bírjon. Mint említettem már korábban, 10-20 évet, illetve a halál büntetéssel is fenyegettek. Nekem folyton a családomon járt az agyam, mert tudtam,hogy aggódnak és nem tudják,hogy mi van velem, hol vagyok.

Mennyi ideig tartott nekik,hogy megtaláljanak?

Sokáig tartott nekik,hogy megtudják,hogy hol vagyok, mert amikor beszélhettem  velük, megtiltották nekem,hogy elmondjam nekik a börtön nevét. Azzal is fenyegettek fogvatartóim, hogy a szüleim sem beszélhetnek arról,hogy eltüntem, mert akkor még súlyosabb büntetést kapok. Az ügyvédemtől később megtudtam,hogy eljött Evin-be és kérdezte,hogy itt vagyok-e, de a válasz nem volt.

Ha az igazi vádakat tudják a szüleid, rájöhettek volna, hogy hol vagy?

Igen. Sajnos ők azt gondolták,hogy az alkohol vásárlás miatt vagyok letartóztatva. Próbáltam nekik a beszélgetéseink alatt jeleket adni, hogy nem mondok igazat, de sajnos ez nem tünt fel nekik.

Mik voltak ezek jelek?

Kértem őket ,hogy kívánjanak boldog születésnapot a nagyapámnak, aki már pár éve meghalt, de valószínű a stressz miatt fel sem merült bennük,hogy ez egy utalás volt. Hetekkel a letartóztatásom után, amikor az irániak bejelentették,hogy az evin-i börtönben tartanak fogva, vált világossá szüleim számára, hogy nem alkohol vásárlásáért tartóztattak le. (kép: Roxana munka közben, Iránban)

 

Irán forradalmi bírósága zárt ajtók mögött, egy rendkívül gyors tárgyaláson nyolc év börtönre ítélt. Mire gondoltál és mit éreztél az ítélet kihirdetésekor?

Roxana Saberi:  Igazán hálás voltam az Istennek, hogy nem két évet kaptam, mert az nem váltott volna ki akkora felháborodást az emberekből. Gondoltam,hogy ez az ítélet nemzetközi viszonylatban  kritikát és nyomást fog gyakorolni  a bíróságra, hiszen az igazat mondtam. Annak ellenére,hogy kezdetben a  vádlóim rávettek, hogy  hazudjak és  szabadságot  ígértek, ha kitartok az általuk rám kényszeritett  vallomás mellett, az igazságot választottam, amelynek felül kellett kerekednie.Éhségsztrájkba kezdtem, amivel a saját magam felháborodását akartam továbbra is hangsúlyozni.

Beszélnél erről kicsit bővebben?

Gyakorlatilag cukros vizet ittam, amit később  tiszta vízre cseréltem. Körülbelül két hétig tartott ez. Az első pár nap nehéz volt, de utána hozzászoktam és könnyebb volt. Egy idő után a vérnyomásom leesett és infúziót kaptam, ami hozzájárult ahhoz,hogy  úgy döntöttem abbahagyom a sztrájkot.

Mi más miatt hagytad abba ?

Jó pár dolog vezetett az elhatározáshoz, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy az anyukám kért rá és azt mondta, hogy ő is elkezdi a sztrájkot, ha nem hagyom abba. Ahogy őt ismerem ezt komolyan gondolta, hiszen hasonlóan makacs, mint én. Aggódtam érte és nem akartam, hogy egy éhségsztrájkba kezdjen. Időközben hallottam,hogy a világban mások is éhségsztrájkba kezdtek miattam. Szerettem volna,hogy ezek az emberek is abbahagyják. Az anyukámnak megígértem,hogy amíg a fellebezés tart, beszüntetem a sztrájkot, de abban az esetben,ha nem nyerek és nem engednek szabadon, akkor újra elkezdem.

Hogyan  értesültél arról,hogy mi van  az anyukáddal, illetve,hogy mi történik a külvilágban?

A szüleim jöttek Iránba áprilisban és engedélyt kaptak arra,hogy hetente egyszer meglátogassanak. Ilyenkor telefonon beszélgethettünk, de természetesen mindig lehallgattak bennünket.

Roxana, volt néhány zavaros körülmény, félreértés a bizonyítékokkal kapcsolatban, amit ellened felsorakoztattak.  Az egyik volt  védőügyvéded szerint volt egy titkos irat, amely az amerikaiak iraki, katonai inváziójával volt kapcsolatos, amely a birtokodban volt. Hogy került ez hozzád?

Ez az irat az iráni szervek szerint titkos volt, de én erről nem tudtam. A titkos iratokon egy pecsét szokott lenni, ami ezen az iraton nem volt. Ez egy aránylag új, 2002-es dokumentum volt, amit az irániak nem is tudtak,hogy nálam van, addig amíg én el nem mondtam nekik.

Te mondtad el nekik?

Igen, amikor kihallgattak és titkos iratokról kérdeztek, akkor mondtam nekik el,hogy milyen dokumentumok vannak nálam, de azok közül egyik sem titkos, mert nincs rajtuk a titkot jelző pecsét.

Miért került hozzád ez az irat? Hogy került a lakásodba? Tudnál erről egy kicsit részletesebben mesélni?

Egy állami tanulmányt szerkesztettem és javítottam angolul egy állami kutatásokat végző hivatalban és ott másoltam le magamnak.

Ez egy olyan dokumentum volt amin dolgoztál?

Nem, de nem volt számunkra megtíltva, hogy olvassunk az iratokból, melyeket ott tároltak, én pedig természetemnél fogva érdeklődő ember vagyok és sokszor olvasgattam az ott tárolt iratok között.

Miért döntöttél úgy,hogy ezt az iratot lemásolod magadnak?

Történelmi jelentőséget tulajdonítottam neki és mint ereklyét akartam belőle egy másolatot, de semmi rossz szándékom nem volt vele.

A védőügyvédeid szerint, mint fordító és titkár voltál alkalmazva Iránban egy állami hivatalnál. Ez a kijelentés azonos azzal, amit valóban dolgoztál?

Csodálkozom ezen, mert nem dolgoztam hivatalosan senkinek. Egy internetes oldalnak fordítottam és javítottam cikkeket, melyek talán kapcsolatban álltak ugyanazzal az épülettel, ahol az iratok közül sokat fordítottam,de az én meggyőződésem az volt,hogy én egy nyugati internetes oldalnak segítek.

A volt védőügyvéded szerint azzal is megvádoltak,hogy titkos CIA ügynökökkel találkoztál Iránban.Ez igaz?

Nem.

Akkor ezt honnan vették?

Nem tudom, de már maga az a tény is furcsa,hogy  erről most hallok először. Mióta szabadon engedtek, a védőügyvédeim közül többen nyilatkoztak olyan dolgokról, melyekről én nem tudtam. Ennek lehet több oka is. Például, hogy ők továbbra is Iránban élnek, ahol ők bármikor bajba kerülhetnek azért, mert engem védtek. Nekik is meg kell élniük, nem hibáztatom őket. Először én is hamisan tanúskodtam, arra gondolva,hogy magamnak jót teszek és lehet,hogy a hamis tanúvallomásomra építve gyártanak még mindíg bonyolult történeteket.

Iráni tartózkodásod alatt többször kirándultál Izraelbe, ami sokak szerint nem tetszett az irániaknak. Mi a véleményed erről?

Lehetséges, mert összeségében semmi nem tetszett nekik. Úgy is fogalmazhatnék,hogy üldözési mániában szenvedtek velem kapcsolatban. A tárgyalás során kiderült,hogy éveken át figyeltek engem. Lehallgatták a telefonbeszelgetéseimet, elolvasták az emailjeimet. Erre gyanakodtam már régen, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert nem voltak rossz szándékaim, azt pedig tudtam,hogy az irániak zárt társadalomban élnek, igy természetes,hogy nem  tetszik nekik egy külföldi újságíró tevékenysége a hazájukban.

Az iráni sajtóigazolványod 2006-ban lejárt, nem gondolod,hogy anélkül  dolgozni Iránban  rizikóval jár?

Ha hivatalos sajtótájékoztatóra mentem volna és onnan tudósítottam volna, akkor az rizikós lett volna, de azon kívül nem illegális írni, tudósítani és fordítani még Iránban sem.

Az Iránban, fogságban  eltöltött 100 napból mi az, amit a  legfontosabbnak tartasz, mint tapasztalatot, mint mottót?

Az ember hite és annak az ereje az, ami sorsdöntő. A testi és fizikai fájdalmak eltörpülnek és lényegtelenné válnak, ha az ember megtartja a hitét, mert azt nem tudják elvenni, azt nem tudják kiragadni az emberből és maga a hit az, ami a leghatásosabb fegyver a fogvatartók ellen. Az iráni börtönökben rengeteg nőt tartanak fogva ártatlanul, akik mögött nincs nemzetközi összefogás, hogy kiszabadulhassanak. Tőlük rengeteget tanultam és megerősítették bennem a döntésem helyességét,hogy kiálltam az igazság mellett, hogy visszavontam a hamis vallomásomat.

Most,hogy itthon vagy szabadon, hónapokig tartó iráni megpróbáltatás után, gondolod,hogy valaha visszatérsz   Iránba?

Minden valószínűséggel, hiszen büszke vagyok arra, hogy amerikai vagyok, de büszke vagyok az iráni és a japán gyökereimre is. Iránban az emberek többségétől szeretetet kaptam és az  örökre megmarad bennem, elkötelez,hogy újra közöttük legyek.

Fordítás: Devecseri Tamás
Forrás : NPR
Képek: Ronald Zak,John Poole/NPR and Behrouz Mehri

A közelmúltban kaptam egy dokumentumfilmet egy magyarországról Amerikába látogató ismerősömtől, Hun-völgy címmel. A film egy Svájc területén élő közösség kultúráját feszegette, magyarságuk esetleges szálait bizonygatva. Az ott lakók közül senki nem szólalt meg a filmben. Úgy tünt ez a svájci, de magyarnak tartott közösség egyáltalán nem akar magyar lenni, illetve magyarokkal egy ,,lapra kerülni”. A filmben látható emberek közül nem lehetett kivenni,hogy  azok turisták, vagy ott lakók. Elgondolkoztam azon, hogy ez  a misztikus filmforgatás  mennyire lealacsonyító egy ember számára, nem csupán egy magyar ember számára, hanem egy szabad ember számára. Hogy jön valaki ahhoz, hogy túlhangsúlyozzon, rátukmáljon egy nemzeti, faji büszkeséget egy idegen ország lakóira? Ha van is alapja egy kulturális összehasonlításnak, úgy érzem  tiszteletlen dolog ezeknek az embereknek a szokásait  nem magyar földön magyarnak titulálni.

A Hun-völgy egy nagyszerü példája a magyarcentrikusságnak, amivel naponta lehet találkozni a magyar médiában, ami véleményem szerint egy akadálya a  magyar átlagember egészséges identitásával. Magyarországon az természetes, hogy  büszkék arra a magyar emberre, aki egy gazdag ország lakója, aki  külföldön sikeres. Azonban amint az illető otthon van, lezsidózzák, lecigányozzák,  le erdélyizik, lehülyézik, lebuzizzák, ahogy tudják  megalázzák. Nem is beszelve arról,ha valaki külföldi tapasztalatai alapján segíteni próbál és kritikusan elmondja, amit Magyarországon nem jól csinálnak. Az felér egy hadba hívással. Mert a magyarok utálják, ha más kritizálja őket, hiszen a magyar mindenkinél mindent jobban tud a világon és ezért is lehet az, hogy az ország az elmúlt húsz esztendőben inkább visszaesést, mint előrelépést   mutatott a fejlődés, az Európához való felzárkózás terén.


A pökhendi magyarkodások  közül az a kedvencem, amivel engem is sokszor megilletnek: aki elhagyta a hazáját fogja be a száját és ne szóljon bele az otthoni dolgokba. Ezt a fajta gondolkodást és megnyilvánulást a pofátlanság csúcsának tartom. A legprimitívebb megnyílvánulásnak, hiszen százezrek vannak ,akik az életükkel fizettek volna, ha otthon maradnak. Százezrek vannak, akik a családi vagyonukat elveszítették és a haszonélvezők sokszor azok lettek, akik  kiakarják rekeszteni a véleményt alkotó és tapasztalt külföldi magyarokat egy demokratikusabb Magyarország felépítésétől. Százezrek vannak, akiket meggátoltak az érvényesüléstől és inkább választották az ismeretlent az egzisztencia, egy stabil élet megteremtésére.
Tudatlan és gyáva emberek azok, akik a magyarkodást tartják még mindíg megoldásnak a magyar társadalmi  fejlődés kulcsának, mert megyőződésem, hogy az ellenségeskedés és belső viszályok egyre távolabb taszítják Magyarországot Európától.

Washingtonban hamarosan szavazhatnak a szenátus tagjai egy olyan törvény- módosításra, amelynek alapján az eddigi 1969-ben életbe lépő, gyűlöletből elkövetett bűncselekménynek minősíthető listához  csatolják a nemiségen alapuló, a szexuális orientációhoz kapcsolódó, a szexuális identitás zavarban szenvedők és rokkantak elleni  cselekedeteket, a diszkriminációt. A jelenleg  meglevő törvény védelmet biztosít faji, etnikai, bőrszin és vallási alapon támadott, illetve diszkriminált emberek számára.

A törvénymódosítással változik, bővülni fog az önkormányzatok hatásköre és anyagi háttere, hogy az érintettek az egyenlőség alapján résztvehessenek programokban, és civil tisztségeket is betölthessenek. Az új törvény lehetőséget nyújt állami erőforrások igénybevételéhez az önkormányzatok számára,hogy a gyűlölet alapján elkövetett bűnügyeket könnyebben felszámolhassák, hogy a fiataloknak programokat szervezhessenek toleraniciát oktató  és gyűlöletet kivédő, megelőző képzésekkel.

Az amerikai szenátorok pénteken egy szóbeli szavazást tartottak, ahol 63:28 arányban a törvénymódosítás nyert. A konzervatív szenátorok közül öten biztosították a demokratákat a törvény támogatásáról és így a törvény beiktatásához szükséges  2/3-os többséget megszerezték a törvény támogatói. A törvény ellen szavazó republikánusok a keresztény egyházak szemszögéből ellenzik az új törvényt, hiszen érveik szerint a homoszexualitás elleni prédikációk az új törvény értelmében büntethetővé válnak, ami szerintük sérti a szólásszabadság jogát. A demokraták válaszukban leszögezték,hogy a törvény csak akkor lép életbe, ha maga a beszéd utálatot szít és erőszakos cselekedetet serkent,addig amíg egy beszéd csak véleményt tükröz, az nem fog törvénysértést jelenteni. Amint a szenátus a törvénymódosítást jövőhéten megszavazza, már csak Barack Obama aláírása lesz szükséges ahhoz,hogy a törvény védelmet nyújtson a jelenleg kiszolgáltatott homoszexuálisoknak, transzvesztitáknak, mozgássérülteknek és többségében nőknek, akik nemük miatt szenvednek megkülönböztetett bánásmódban. Minden bizonnyal Obama elnök örömmel fogja a törvényt a kézjegyével ellátni, hiszen ő kérte a törvényhozást  a jelenlegi törvénymódosítás kidolgozására.

Az FBI   évente 8000 gyűlölettel kapcsolatos bűnügyben nyomoz, melyeknek a 15%-a szexuális hovatartozáshoz, pontosabban homoszexuálisok ellen irányul.
Maga a törvény is, amely jövő héten kerül hivatalosan szavazásra, egy Wyoming államban meggyilkolt homoszexuális fiatalember nevét fogja őrizni:  Matthew Shepard Hate Crime Prevention Act.

Valószinűleg az Amerikai Egyesült Államok egyik leggazdagabbnak és leggramúrosabbnak tartott államában a filmvilág, a közélet egyik csillaga a következő 18 hónapban kiég és eltűnik a politika égboltjáról sebesebben, mint ahogyan ott hat évvel ezelőtt tündökölni  kezdett.

Arnold Schwarzenegger, Kalifornia kormányzója a beiktatásának alkalmával mondott beszédében, 2003-ban kihangsúlyozta, hogy nem azért pályázta és nyerte meg a kormányzói pozíciót, hogy változások nélkül az elődeit jellemző módon kormányozzon, hanem azért,hogy az emberek bizalmát az állam politikai vezetésében visszanyerje.
Az ígéret nem valósult meg. Az nyugati állam lakói a filmszínészből politikussá lett Schwarzenegger-t tavasszal mindössze 33 százalékos bizalommal tüntették ki a népszerüségi indexen, ami nem csoda, hiszen a kormányzó a Golden State-t nemhogy kihozta a financiális kátyúból, hanem egy mélyebb gödörbe taszította. Schwarzenegger az elmúlt években azért küzdött,hogy reformokat érjen el Kalifornia szociális szolgáltatásainak javítására, az állam kiadásainak csökkentésére, miközben 2006-ban több mint 10 billió dollár többlet kiadást halmozott fel az államnak.

A színészből lett  politikus kritikusai egy csupa szív embernek tartják a kormányzót, de távolról sem tekintenek úgy rá, mint a különleges adottságokkal megáldott Terminátorra. Kritikusai szerint Schwarzenegger-t, mint poltikust nem tisztelik még saját irodájának falain belül sem, ami mára odáig fajult,hogy a Terminátor beismerte tehetetlenségét. Elmondása szerint Kalifornia problémái sokkal nagyobbak, mint ő azt annak idején gondolta. A kormányzó szerint  filmcsillag státusz ide vagy oda, saját maga is csak egy részévé vált a politikai gépezetnek, ő is csak egy ember, aki  megpróbálta a  legjobb tudása szerint segíteni a társadalmat sikertelenül.

Magyarországon az a biztos,hogy semmi nem biztos.

A rendszerváltás óta eltelt húsz évben lényegében semmi nem változott Magyarországon. A bürokrácia és korrupció ugyanolyan méretekben keseríti az emberek életét mint a kommunizmus alatt. Az emberek jogai csak papíron, elméletben léteznek. A demokrácia csak egy útmutató táblaként létezik még ma is, egy feladatként, amelyhez soha nem tudott felnőni az ország. A vasfüggöny tulajdonképpen soha nem tünt el, ami nem csak a magyarokat minősíti, hanem sajnos a nyugati társadalmakat is. Magyarországot magára hagyták és engedték, hogy az ország önmagát tanítsa meg a demokráciára, holott Magyarországon nem létezett soha alapja a demokráciának. A magyaroknak nem volt meg a hátterük sem jogilag, sem gazdaságilag, sem kultúrálisan  ahhoz, hogy a  kommunista rendszertől kapott mentalitást és életformát áthidalják egy nyugati mintára. A magyarok számára csak filmekből volt ismert a demokrácia, ami nem feltétlenül kapcsolható össze a magyarországi viszonyok adta lehetőségekkel, egy hasonló kultúra kialakítására, a nyugati demokráciára mintájára. A magyarországi demokratizálódás  úgy sikerült  mint egy felelőtlen gyereknevelés. Ahol a szülők úgy gondolták, hogy mindent jól csinálnak,ha  egy sérült és kiközösített gyereket a tv elé ültetnek, azt a gyereket, akinek eddig soha nem engedték meg  a televíziózást. A gyereket megtömték jó sok édességel is és a szabadság szentségével magára hagyták, hogy szórakozzon csak nyugodtan. Mire a szülők újra  a  gyerekre néztek az már szemtelenül mindent jobban tudott a szülőknél még a külvilágról is, amit mellesleg soha nem is látott . De a szülők csak legyintettek és adtak még egy kis édességet a gyereknek és ismét magára hagyták. Nem csoda,hogy a gyerekből lett egy jól megtermett felnőtt egy kisiskolás gyermek értelmi szintjével. Mert valahogy ez jellemzi a magyarországi demokráciát. A magyar társadalom saját  fejlődésben károsult meg, amit hagytak az úgynevezett példaképek, a pártfogó nyugati demokráciát képviselők.

De hogyan is sikerülhetett volna ez a rendszerváltás? Magyarország nem jelenthetett mást a nyugatnak, mint amit ma, egy kibővített európai piacot, egy sáncot a nyugat és a kelet, vagyis a nyugati társadalmak és az oroszok között. Az embereknek odadobták a demokrácia fogalmát mint egy rongyot,hogy töröljék meg vele a homlokukat a  hirtelen jött felszabadítás után, mikor sokan azt sem tudták, hogy mitől, kiktől lettek felszabadítva. Ma sem tudják, hiszen nem engednek tiszta vizet önteni a pohárba és az egykori titkos ügynökök játszák a demokrácia úttörőit, mintha értenének hozzá, pedig Pató Pál Úrak ők, bűnös tékozlók. Magyarországon senki nem kért számon semmit, sem a felszabadítóktól, sem a kommunistáktól, sem a demokráciát a szemük előttük lebegtetőktöl. Eltelt húsz év és ugyanazok az emberek kiabálnak és mutogatnak egymásra, mint régen miközben tömik a zsebeiket azzal ami mozdítható. Mindenkit jól összekavartak, senki nem tudja,hogy mi a jó, mi a rossz,de a bűnbak mindíg a legszegényebb nép,és  a körből úgy tűnik nincs kiút. Húsz évig az embereknek adtak és hitegették őket és  közben a cinkosaikkal meggazdagodtak, most pedig mindent visszakérnek, amit a nép kapott. Az emberek elfásúltak és mint húsz éve, úgy most is mindenki menekülne Magyarországról. Nincs munka, nincs jog, nincs közbiztonság, nincs becsület, nincs remény. Ami van: több adó, impotens politikai vezetés, fajgyűlölet, félelem, uszítás és zavar.

Petőfi Sándor : Pató Pál Úr

 

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

 

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

 

Puszta a kert, ehelyett a
Szántóföld szépen virít,
Temi bôven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

 

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségbôl volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

 

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bôven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ô hibája;
Ô magyarnak születék,
S hazájában ôsi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

 

Pest, 1847. (november)

A múlt héten kezdődő botrány az amerikai Központi  Hírszerző Ügynökség (CIA) körül egyre jobban hasonlít egy akciófilm forgatókönyvére, de minden valószínűség szerint ez már több Hollywood-i befektetőnek is az eszébe jutott. Ugyanakkor az amerikaiak  idáig még nem különösebben formáltak véleményt a sokkoló hír hallatán. Hiszen, ha  ezek a kivégzőcsoportok és terveik  léteztek, akkor   több szempontból is megsértették az 1976-os törvényt, ami  az államilag szponzorált asszaszinok alkalmazásának minden formáját tiltja.

A legfrisseb hírek szerint a CIA vezetője: Leon Panetta az amerikai kongresszusnak további részletekkel szolgált az ügynökség múltjáról,valamint arról,hogy mit  örökölt pozícióját betöltő elődjétől. A CIA igazgatója szerint júniusban saját maga vetett véget az ügynökségen belül működő, titkos csoportoknak, melyek nevekkel ellátott listákon dolgoztak azzal a céllal,hogy a listán szereplőket felkutassák és likvidálják. Panetta szerint a program és az utasítások Dick Cheney-től származtak, de valójában nagyon kezdetleges állapotban voltak. Michael Hayden, akitől Panetta átvette a CIA irányítását riportereknek úgy nyilatkozott,hogy Cheney soha nem adott neki olyan utasítást,hogy bármit eltitkoljon az amerikai kongresszus előtt, igaz őt soha nem avatta be arról,hogy milyen befolyást gyakorolt a CIA-ra 2001 és 2006 között. Ugyanis Hayden csak 2006 és 2009 között volt a hírszerzők főnöke.

A riportokban névtelenül megszólaló volt kormány dolgozók szerint a kivégző csoportokról az a hír járta, hogy Geroge W. Bush szeretett volna az al-Qaida soraiban zavart kelteni magán akciókkal, hiszen a légi és szárazföldi csapatok nem követhették azokat a terrorista vezetőket a világban észrevétlenül, akik a háborús zonákon kívül mozogtak. 

A gazdasági válság hatására szinte mindennapos eseménynek számít Amerikában  az  a fajta ingatlan  árverés, amit  a bankok szerveznek veszteségeik csökkentésére. Egy ilyen eseményt szinte mindig kilakoltatások előznek meg, s ezt a folyamatot nehéz befolyásolni egy olyan országban, ahol a törvény, az esetek többségében az üzletembereknek kedvez. Azonban, ahogy azt szokás mondani, minden rosszban van valami jó is, a jelen  esetben  egy ritkaságnak számító személyes gondviselés, ami példamutató magatartást szemléltet nehéz időkben, mindannyiunknak.

   Perth Amboy, New Jersey fekvéséből adódóan kereskedelmi központként játszott fontos szerepet az USA-ban, hiszen New York alatt, a Delaware Folyó és az Atlanti-Óceán torkolatában alapították. Rendkívül sok bevándorló tódult a városba az idők során, köztük magyarok is. Róluk már csak a város magyar negyedének neve árulkodik, amit Budapestnek hívnak, ugyanis ma  Perth Amboy lakosságának 70%-a spanyol. A magyar negyed, mint más európaiakról elnevezett városrész elszegényedett és a gazdasági válság hatására a város szegényebb rétegeivel nemtörődő bankárokhoz jutott. De csak mostanáig, mert jött Alan Goldberg: ,,Mr. Perth Amboy”, egy orosz cipész család leszármazottja, hogy mentse, ami menthető. Egy különleges ember, 62 évesen, vagyonát tekintve átlagember, akinek van egy nagy szíve elszántsággal párosulva a szegényekért. Őt Perth Amboy-ban mindenki ismeri, hiszen alapítványokat hozott létre nincstelenek gyógyítására, veteránok étkeztetésére.Most pedig egy állami pályázatot nyert városának, melyre az összes szegény negyedet benevezte. Az 1.7 millió dolláros alapból Mr. Perth Amboy a Budapest nevű lakónegyed 14 épületét újíttathatja fel -megelőzve Dublint- és adhatja vissza szegényeknek a bankárok tékozló kezei közül. Budapest felújításához Mr. Perth Amboy beszervezte a város fiataljait is, akik a renoválásban való részvételért erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek. (kép: Perth Amboy részlet)

New York csak egy van! Aki járt már a városban tudja, hogy mennyire varázslatos a felhőkarcolók lábainál felvenni a tömeg ritmusát és mennni, bámészkodni, egy tömött parkban egy üres padra vadászni. Leülni és nézni az emberek mozgását, arckifejezéseit és nemegyszer a táncukat, hiszen New York a művészek városa, ahol oly sok zenész és táncos él, és alkot.

 

New York. Otthona a világ elitjének, s jelenleg a város egy puskaporos hordó. A helyi politikusok döntésképtelenek, az élet drágul. Az emberek fásultak,de dudorásznak, fejhallgatókon, táskarádiókon, MP3 lejátszókon, járművek hangszóróiból árad az élet, a mozgás nem szünetel. Aki nem bírja kibukik, elköltözik, s legyint: ,,forget about it.”

De a dalt örökre magával viszi az ember a szívében, hiszen  minden nyárnak van egy sajátos íze, egy dala, amelyet, ha évek múlva hall is újra az ember, visszahozza az emlékeket, a pillanatait annak a bizonyos nyárnak a hangulatából.

 

 

Az idei nyár legesélyesebbjei a nyár dala titulusra New York-ban: 

 

Black Eyed Peas: Boom Boom Pow

http://www.youtube.com/watch?v=bGSQGuen_-4

 

Black Eyed Peas: I Gotta Feeling

http://www.youtube.com/watch?v=f_2rrxONlLo

 

Kenny Chesney:  Out Last Night

http://www.youtube.com/watch?v=e8zdV57QLTo

 

 

Jamie Foxx & T-Pain: Blame it

http://www.youtube.com/watch?v=UYc875zkDxg

 

Keri Hilson : Knock You Down

http://www.youtube.com/watch?v=FF5Q1jr28PM

 

 

Te kire szavaznál?

Elérkezett az idő, mikor a Legfelsőbb Bíróság új tagját, a  Barack Obama által kiválasztott Sonia Sotomayor-t az Amerikai Szenátus Igazságügyi Bizottságának tagjai kérdőre vonhatják, majd javasolhatják az állás betöltésére. Amennyiben ez megtörténik, a szenátus elé terjesztik javaslatukat, majd a szenátorok szavaznak az első latin származású bíró sorsáról, pozíciójáról.

 

A republikánusok kemény csatát ígértek, de a demokratikus többség mind  a bizottságon belül, mind pedig a szenátuson belül cáfolja az elhangzott ígéretet. A republikánus politikusok minden bizonnyal szeretnék kissé megpörkölni Sotomayor-t az abortuszról alkotott személyes véleménye alapján  és kiemelni  a bírónő eddigi munkásságából olyan ügyeket, ahol a bírónő, mint latin származású személy fehérek ellen hozott ítéletet.

   

Sonia Sotomayor szakértők szerint már sajátjának tekintheti a pozíciót, hiszen majdnem húsz éves munkássága makulátlan, s döntéseiben soha semmi szélsőséges szemlélet nem volt jelen. A George W. Bush korszak után most a demokraták vannak abban a kiváltságos helyzetben, hogy szinte könnyedén, harc nélkül juttassanak egy olyan személyt a Legfelsőbb Bíróság bírái közé, aki a liberális normákhoz billentheti  a jelenleg konzervatívnak mondható jogi intézmény döntéseit. Bush elnök hivatalának ideje alatt két konzervativ bíró lett kinevezve a Legfelsőbb Bíróság bírái közé: Samuel Alito és  John Glover Roberts, mindkettő a demokraták legádázabb tiltakozásainak ellenére.

Az elmúlt hét legvitatottabb eseményei közé sorolandó az alaszkai kormányzó: Sarah Palin váratlan döntése, mely szerint felmond és nem tölti ki hátralévő idejét Alaszka polgárainak szolgálatában.

 

Palin 2008-ban lett közismert az amerikai elnökválasztás ideje alatt, mint a republikánus John McCain alelnök jelöltje . A kormányzó azóta számtalan televíziós műsornak volt szókimondó, ugyanakkor rendkívül népszerű vendége. Megjelenése mindig vitatott volt. Sokak határozottnak és vonzónak találták, de rengetegen  együgyűnek és  könnyelműnek látták, még a saját pártján belül is. A Sarah Palin-t könnyelműnek titulálók tábora a héten talán rekordokat döntött, hiszen Alaszka polgárainak többsége árulónak nevezte a kormányzót  felmondásának nyílvánosságra hozatala után.

 

Politikai kommentátorok egy új politikai cselt szimatoltak a Palin felmondó levele mögött, nevezetesen egy reformizált republikánus hadjáratot Sarah Palin vezetésével, ami a 2012-es elnökválasztással zárulna.  Sarah Palin ezt nem cáfolta, de nem is erősítette meg. Palin leányának volt vőlegénye riportereknek úgy nyilatkozott, hogy a Palin családnak meglehetősen sok adóssága van és véleménye  szerint Sarah Palin, mint politikai riporter, média személyiség szeretne családjának financiálisan a javára lenni a jövőben. Ez természetesen azt is jelenti,hogy egy Sarah Palin könyv már készülőben lehet.

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vezetője, Leon Panetta beismerte,hogy az irányítása alatt működő intézmény 2001 óta félrevezette az amerikai kongresszus tagjait. Konkrét információkkal nem szolgált Panetta, de vallomása több politikust is igazol Amerikában, hiszen az elmúlt nyolc évben a CIA ellen számtalanszor hangoztak el ezek a vádak, melyeket mostanáig tagadott az ügynökség. Az említett vallomást egy titkos, hírszerzéssel foglalkozó kongressszusi bizottság kapott meg levélben a CIA-tól. A beismerést tartalamazó levél időzítése nem véletlen, hiszen ma tárgyal a kongresszus egy olyan törvény tervezetet, amelynek alapján bővítenék azoknak a kongresszusi képviselőknek a számát, akiknek a CIA jelentené titkosnak, államtitoknak minősített tevékenységét. Barack Obama korábban úgy nyilatkozott,hogy ellenzi a  bővítést  és ha  a törvény napvilágot lát, élni fog a vétó jogával.

 

Néhány példája a CIA ellen korábban felsorakoztatott vádaknak:

 

- A kongresszus szóvivője, a demokrata Nancy Pelosi az év elején utalt arra,hogy a CIA  félrevezeti a törvényhozást a  kihallgatási módszereikről.

 

- A törvény előirja,hogy a CIA kötelessége minden titkos akciójáról tájékoztatni a kongresszust, a számukra megadott csatornákon keresztül.

 

- A CIA szándékosan ködösítette azokat az információkat, melyeket a Bush kormánynak készitettek, illetve azokat,melyeknek  alapján a kongresszus hozzájárult az iraki háború kezdetéhez.